A Debrecenben rendezett technikatörténeti országos versenyek rövid története

Ez a mondat fémjelezte a tíz alkalommal Debrecenben, a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában megrendezett Országos Technika- és Tudománytörténeti Vetélkedőt. 

Az általános iskolák felső tagozatosai számára évente kiírt verseny témáit és kérdéseit a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Technika Tanszékének kollektívája (dr. Kiss Sándor, dr. Bohdaneczky László, dr. Bun Zoltán és Bodoki Zoltán) állítottuk össze. A lebonyolításban a lelkes általános iskolai „technikás” csapat minden feladatot precízen elvégzett Fekete József vezetésével.

Kezdettől fogva két korcsoport - 5-6.osztályosok (a kicsik), és 7-8. osztályosok (a nagyok) - 3 fős csapatai számára hirdettük a versenyt.

A döntőbe jutott csapatokat mindig elkísérte 1-1 felkészítő tanár, akik számára egy szakmai előadás is része volt a programnak. Az előadást a verseny szakmai díszvendége, a nagyok zsűrijének elnöke, minden évben más-más jeles szakember tartotta az évi témához kapcsolódóan. A kicsik zsűrielnökségét mindig én vállaltam. A verseny után az iskola által szervezett gazdag programkínálatból (lovaglás, íjászat, foci, internet, fele sem igaz verseny stb.) válogathattak a gyerekek. Másnap szombaton délelőtti buszos városnézés, múzeumlátogatások, belvárosi séta, buszos nagyerdei körút, stb. közül lehet válogatni. Az eredményhirdetésen is, mint ahogy a megnyitón is szerepet kaptak díszvendégeink, a város, a megye, a TOE (mint verseny fővédnöke), és egyre gyakrabban valamelyik minisztérium képviseletében. Dobszai Jenő, a házigazda iskola igazgatója a díjátadás állandó szereplője, mint ahogy a versenyt is állandóan figyelemmel kísérte.

Maga a verseny háromfordulós, a másodikra az iskolák korosztályonkénti legjobb csapatai nevezhettek. Számukra 5 írásbeli feladatot adtunk, melyek közül legalább egy a lakóhely és környezete a témával kapcsolatos építményének, tárgyának stb. bemutatása. Egy kérdés minden évben a témával kapcsolatos elképzelhető, várható jövőre vonatkozott, ami meg szokta mozgatni a gyerekek fantáziáját. Mindig volt egy totó kérdéssorozat, ami a legobjektívebben értékelhető és jól méri a gyerekek tájékozottságát, felkészültségét, az előre megadott ajánlott irodalom ismeretét. Ötödik feladatként mindig szellemes kérdéseket kellett kitalálni a témához kapcsolódva.

A tavaszi szünetben szokásos döntőbe korosztályonként 15-20 csapatot hívtunk be, akik az otthoni feladatra kapott maximum 50 pontról indultak. A döntő írásbelivel kezdődött, ami totót, a témáról szóló hiányos, kiegészítendő szöveget, és egy több helyen hibás tartalmú szöveg javítását tartalmazta. Ezekkel is közel 50 pontot lehetett szerezni, de az eredmény csak később derült ki. A szóbeli volt a legizgalmasabb. Mindig voltak különféle villámkérdések, hosszabban kifejtendő feladatok, megfejtendő ábrák és fele sem igaz jellegű kérdések. Itt is 50 körüli pont volt szerezhető.

A témák évente változtak, mint ahogy a szakmai vendégek is.

A tíz év alatt közel 90 iskola csapatai jutottak el az országos döntőbe. Érdekesség, hogy sok köztük a néhány ezres kis település, és a nagy városokat is többnyire csak egy iskola képviselte, budapesti csapat pedig csak 1999-ben került először a döntőbe. A tíz év alatt döntőbe jutott csapatokat küldő települések:

Ajak, Ajka, Almásfüzitő, Bodaszőlő, Budapest, Cece, Celldömölk, Debrecen, Derecske, Dombóvár, Dunafalva, Dunakeszi, Egyházashetye, Encs, Felsőzsolca, Fonyód, Fűzfőgyártelep, Gáborján, Gyömrő, Gyöngyös, Győr, Győr-Örkény, Győrújbarát, Hajdúböszörmény, Heves, Hort, Ináncs, Jászalsószentgyörgy, Kadarkút, Kaposmérő, Kaposvár, Kazincbarcika, Kecskemét, Kisbér, Kisvárda, Komárom, Kunmadaras, Mélykút, Mezőfalva, Miskolc, Nagykanizsa, Nyírábrány, Nyíregyháza, Onga, Orosháza, Oroszlány, Pécs, Pákozd, Sándorfalva, Sárospatak, Siófok, Székesfehérvár, Szekszárd, Szerencs, Szolnok, Szombathely, Tata, Tatabánya, Telki, Tiszakeszi, Tószeg, Vaja, Vásárosnamény, Visznek, Záhony.

A tíz év alatt a legeredményesebb Szombathelyről a Neumann János Általános Iskola volt, akik összesen 7 első helyet szereztek és 1996-ban valamint 2002-ben is mindkét korcsoport versenyét ők nyerték. Kiemelkedő még a Budapest XVII. kerületi Zrínyi Miklós Általános Iskola, ahol a kicsik csapata háromszor nyert, közte az utolsó versenyen, 2004-ben is, így az egyik vándorkupa náluk maradt. A gyöztesek:

Szinte minden évben a döntőben volt egy csapat Tószegről, akik 1995-ben a kicsiknél nyertek és egy év múlva is másodikok lettek. Nagyon eredményes a Kiss József által felkészített nyírábrányi csapat, akik a nagyoknál másodikok lettek 1996-ban, a kicsiknél nyertek 1998-ban és a nagyoknál pedig 1999-ben. Győzniük ugyan nem sikerült, de mindig, vagy szinte mindig a döntőben voltak és megszorították a nyerteseket a vajaiak, a fűzfőgyártelepiek, az almásfűzitőiek, a vásárosnaményiek, és a hajdúböszörményiek. Kadarkút csapata 1998-ban csak alig maradt le a dobogó legfelső fokáról a kicsiknél, miután egy évvel korábban a 3. helyen végeztek.

A TOE által 2003-ban alapított vándorkupát első ízben Vaja csapata kapta, akik az előzetes versenyben a legjobban szerepeltek. 2004-ben az összetett versenyben kiemelkedő, de első helyet ezúttal nem nyert pécsi Jókai kapta a kupát.

            Öröm a krónikásnak, a verseny egyik kitalálójának és mozgatójának az eredményekről beszámolni, de szomorú is vagyok, hogy a 2005 utáni versenyekről nem adhattam összegzést, mivel ezt a több helyen is pályázott támogatások elmaradása, és az eddig készséges rendező iskola pénzügyi megszorításai miatt el kellett halasztanunk. Ezt a tendenciát évek óta éreztük, ami a résztvevő iskolák számában és összetételében is tükröződött.

                                                                                                   Dr. Kiss Sándor

                                                                                                      főiskolai tanár